Klíma

Nem lehet nem észrevenni, hogy a minimumok mind a múlt század közepére vagy az elé, míg a maximumok mind erre az évszázadra estek

Klíma

A reggel – mint bizonyára oly sokaknak, akik megszokták, hogy napi programjuk (és gondolkodásuk) egyik fő vezérlője az időjárás – úgy kezdődik, hogy kitekintek az ablakon, majd a számítógép megnyitása után rákattintok az Időkép oldalra, s megnézem az előrejelzést. Napit és a rövidtávút egyaránt.
Ma is így történt, azzal a különbséggel, hogy most rávittem a kurzort az adott napra jutó történelmi minimumokra és maximumokra. Aztán támadt egy ötletem: egy hosszabb időtávon követtem a történelmi minimumok és maximumok alakulását. Ezt máskor is meg szoktam tenni – igen tanulságos -, de most szemembe ötlött valami. Gyorsan megnyitottam egy Excel munkafüzetet, s feljegyeztem az adott napi minimumok és maximumok dátumát is. Íme:

                                         napi         történelmi          dátumok

                                       min max     min    max        min   max
04.febr                            0,0   3,0    -28,5    18,1     1950   2001
05.febr                            2,0   3,0    -26,2    22,5     1954   2004
06.febr                            4,0 10,0    -27,1    21,0     1954   2004
07.febr                            5,0   9,0    -27,7    20,2     1954  1995
08.febr                            4,0   9,0    -26,2    17,9     1929   2001
09.febr                            3,0   6,0    -28,0    18,6     1917   2001
10.febr                            3,0   5,0    -30,0    20,2     1929   2024

Nem lehet nem észrevenni, hogy a minimumok mind a múlt század közepére vagy az elé, míg a maximumok mind erre az évszázadra estek, s az adódott egy kivétel sem sokkal esett előbbre. Az idősor rövid, én sem vagyok meteorológus, de azért ennek a számsornak a Kárpát-medencében van jelentése. Mondjuk, számít fűtési költségek megtakarításában, fagykárok összehasonlításában, de azért is, hogy értelmezzük a telet a kártevők (és persze, hasznos szervezetek) tekintetében is.

Nem állhatom meg, hogy ne idézzek fel az 1954, év telének történéseiből egy epizódot:
Apám befogott a szánba, s maga mellé vett az oldalakon átvetett ülésdeszkára. A hidegre tekintettel báránybőr bundában voltunk, az ülésen dupla pokróc volt, s lábunkat is báránytakarókba bugyoláltuk. Apám gyeplőt tartó kezén szintén vastag bundáskesztyű volt. Egy juhtelep látogatása volt a cél, ahol már javában folyt az ellés.
Az akol kapuján a nyitásra hatalmas gőzfelhő áramlott ki, s belépve időbe telt, amíg megszoktuk a gőzt, s levegőhöz jutottunk az erős ammóniaszagban. A mélyalom melegében már sok kisbárány futkározott és bégetett, köztük párnaposak vagy éppen az éjszaka folyamán világra jöttek.
Néhány lépés után – nem kis meglepetésünkre – két vigyorgó gyerekfej kandikált ki a mélyalomból. „Hát ezek?” Kérdezte apám. „Így szoktuk” - felelte a juhász.  „Vellával megemelem az almot, a gyerekek be alá. Kicsit büdös, de meleg, legalább nem fagynak meg.”

∞∞∞

Zurück

Beiträge

Nur registrierte Benutzer können Beiträge eintragen!