Hozzászólás két hírlevélhez

Back

(Agro Napló 2012. április 2.-i hírlevele alapján)
A Pioneer Híradó és a Dekalb Hírlevél az Agro Napló rendszeresen megjelenõ hírlevelében a kukoricavetés egyes kérdéseivel foglalkoztak. A téma nagyon idõszerû, s hozzászólásommal nem is annyira kiegészítés szándéka vezérelt, hanem inkább a figyelmet szeretném ráterelni a két írásra.

 
 
 Bizonyára nem fogom tudni elkerülni az ismétléseket és azt sem, hogy a két írás egymást átfedõ mondanivalóinál egyszerre hivatkozzak mindegyikre. Emiatt elõre elnézést kérek!
A Pioneer Híradó egy kérdéssel, a vetésmélységgel foglalkozik, amerikai adatok alapján. A cikk lényege, hogy alátámasztja azt a hazai tapasztalatot, hogy a kukorica optimális vetésmélysége 5 cm körül van, kihangsúlyozva a talaj meglévõ és várható nedvességállapotát és a vetésmélységben tapasztalható talajhõmérsékletet. A kérdést a Monsanto által megjelentetett cikk is tárgyalja, helyesen hangsúlyozva, hogy nem csak a vetésmélységben mért hõmérséklet fontos! A vetésmélység alatti talajrétegben felgyülemlett hõtartalékra azért van szükség, mert ez pótolja az átmeneti lehûlések során a csírázásnak indult mag számára a fejlõdéshez szükséges hõmérsékletet. A talaj legfelsõ, 2-3 cm mélységû rétegének hõviszonyaiban (Pioneer Híradó) nem is az a legfontosabb, hogy a felsõ réteg hûvösebb, hanem az, hogy ennek a rétegnek a hõmérséklet változása szorosan követi a napi hõingást, így az erõsebb éjszakai lehûléseket is. Száraz idõjárásban a napsugárzás intenzitása is nagyobb az átlagosnál, s az erõs felmelegedésre ez a réteg szárad ki leggyorsabban. Ez az oka annak, hogy a sekélyen vetett kukorica lassabban és egyenetlenül kel, a vetés utáni hirtelen felmelegedés következtében a kelés esetleg foltos is lehet. Nagyon fontos tehát, hogy a kukorica vetésmélysége elérje a talajnedvességet, s száraz évjáratokban még „bele legyen kalkulálva” 2-3 cm gyors száradás is. A magágy kiszáradásának sebessége szélsõséges esetekben (pl.: az 1990-es évek elején néhány évben, valamint 2000, 2002, 2003, 2007) meghaladhatja a csírázás és a gyökérfejlõdés gyorsaságát, s a kukorica gyökere elõl „elszalad” a víz. Nem egyszer elõfordult, hogy a már kicsírázott magvak elpusztultak. Veszélyes lehet a túlzott mélyre vetés is, különösen korai vetésnél. Ekkor fordulhat elõ az az eset, hogy a vetés után megérkezõ hideg, csapadékos idõjárásban a talaj lehûl, levegõtlenné válik, s a csírázó mag vagy a kelõfélben lévõ növényállomány jelentõs része kárt szenved. Különösen nagy lehet a kiesés a hidegre érzékeny fajtáknál, vagy a gyenge  early vigorral, rossz cold test értékkel rendelkezõ magnál.
A fenti okok miatt nem lehet eléggé hangsúlyozni a vetésidõ, a vetésmélység, a fajta, az agrotechnika és a tervezett gyomirtási eljárás együttes szemléletét! A megõrzött talajnedvesség, s a jó vízvezetésû, ugyanakkor a levegõzést is biztosító stabil talajszerkezetesség együttesen javítja a mag esélyeit a gyors és egyenletes kelésre, a zavartalan gyökérfejelõdésre és a talaj tápanyagkészletéhez való hozzáférésre. Az ilyen magágy az elõfeltétele a gyomirtó szerek megfelelõ hatáskifejtésének, sõt, amint azt számos tapasztalat mutatta, a talajállapot a talajfertõtlenítés hatékonysága szempontjából sem közömbös.
Visszatérve a vetésidõ témájához, látható, hogy kellõ elõkészítettség nélkül ebben a kérdésben sem dönthetünk szabadon és kellõ biztonsággal, ha külön nem készítjük fel a rendelkezésre álló üzemi tábla talaját egy elõrehozott, vagy éppen késleltetett vetésre.
A Dekalb Hírlevél hazai adatokra hivatkozva részletesen bemutatja a vetésidõ hatását a termésre és a betakarítási szemnedvességre.  (Megjegyzem, kissé gördülékenyebb és szabályosabb fogalmazáson könnyebben verekedtem volna át magam.) A közölt adatok jó összhangban vannak a korábbi hazai szakirodalmi adatokkal. Látszik, hogy helyes fajtaválasztással jelentõs szervezési elõnyökre lehet szert tenni a vetésidõ széthúzása révén anélkül, hogy a termést kockáztatnánk, vagy feleslegesen kellene költenünk a szárításra. Hangsúlyozom a hazai adatokra való támaszkodás jelentõségét, hiszen hazai idõjárási és talajviszonyokra és itthon termesztett hibridekre vonatkoznak!
Végül szeretnék kitérni egy terjedõ technológiai változat elõnyeire és esetleges, de elkerülhetõ veszélyére. A talajnedvesség megõrzésének és a biztonságos gyommentesítésnek jó módszere a minél korábban elkészített, tömörített magágy várakoztatása a vetésre. A módszer lényege, hogy a korán elkészített és pihenni hagyott magágy kizöldül, majd vetés után nagy biztonsággal lehet elvégezni a gyomirtást, akár totális gyomirtó szer hozzáadásával is. Amikorra a gyomok újra megjelennének, a kukorica már jelentõs fejlõdési elõnyre tesz szert.  A módszer kétségtelen elõnye a talajnedvességgel való takarékoskodás és a gyors és egyenletes kelés biztosítása. Korábban, amikor még nem állt más lehetõség rendelkezésre, ezt a módszert alkalmaztuk a gyöktörzses fenyércirok tavaszi visszaszorítására, kukorica monokultúrában.  Az így elvetett táblában preemergens permetezéssel glifozát hatóanyagú gyomirtó szert is használtunk. A módszer alkalmazásával együtt járt a késleltetett vetés. Abban az esetben, ha a táblán a fenyércirokkal együtt jelentõs kétszikû gyomosodás is tapasztalható volt – márpedig miért ne lett volna – szinte minden alkalommal mocskospajor támadással is számolni kellett. A képlet egyszerû: a vetési bagolylepke korai rajzása megfelelõ helyet talált a tojásrakásra, ám, amikorra kikelt a kukorica, a gyomok elpusztultak, s a lárváknak nem maradt más táplálék, mint a kukorica. Ugyanez a jelenség figyelhetõ meg a permetezõ gépek csatlakozási hibájánál, ahol a gyomirtást késõbb pótolják. Tapasztalat, hogy sem a magcsávázás, sem a talajfertõtlenítés nem ad kielégítõ védelmet az így támadó mocskospajor ellen, mert nem igazi talajlakóról van szó! Mihelyt teheti, vagy már egyenesen beleköltözik a kis kukoricanövénybe, közvetlenül a talaj felszíne felett. Ott él, nem találkozik a növényvédõ szerrel.
A baj elkerülésére mindenképpen alapos vizsgálatot kell folytatni annak megállapítására, hogy nem volt-e rajzás a gyomirtó mûvelet elvégzése elõtt. Ha igen, feltétlenül adjunk rovarölõ szert is a permetléhez!

Back

Comments

Only registered users are allowed to comment