A gyapottok bagolylepke és a kukoricamoly rajzásáról, kártételéről 2024-ben

Back

Az itt olvasható cikkhez a szerzők a NÉBIH megbízásából a Magyar Kukorica Klub Egyesület kezelésében lévő Jermy féle fénycsapda napi fogási anyagát tanulmányozták. A megfigyelések során a rovartani szakértői munkát dr. Szeöke Kálmán végezte, a melléklelt fotókat dr. Szieberth Dénes készítette. Amennyiben a fotók bármelyikét valaki szeretné felhasználni, kérjük jelezze, hogy a jelenlegi képkivágások helyett az eredetit megküldhessük!

Nagy fogások, 2024

A kukoricamoly és a gyapottok bagolylepke fénycsapdás rajzásmegfigyelési tapasztalatai

Szerzők: dr. Szeöke Kálmán, dr. Szieberth Dénes

Akinek nincs kellő tapasztalata, felmteheti a kérdést: Mi a veszélyesebb? Egy kisebb rajzás júniusban, vagy a nagyon erős rajzás július második felében, augusztusban?

Nézzük a tényeket

Két eltérő rendszertani hovatartozású, de mezőgazdasági jelentőségükben több közös vonást felmutató fajról van szó. Közös vonások között említhető, hogy mindkét lepkefaj  károsíthatja a csövet, pusztítja a csövön lévő szemeket, miközben elősegíti a gombafertőzéseket, köztük toxikus gombákét is. Mindkét faj ellen számos védekezési lehetőség áll rendelkezésre, beleértve a biológia védekezés módszereit is.
A fajok viszont nincsenek közeli rendszertani kapcsolatban, s míg a gyapottok bagolylepke vándorló, a kukoricamoly inkább helyhez kötött. A kártétel módja is jól megkülönböztethető, még akkor is, ha vannak átfedések. Az első nemzedék kukoricamoly lárvája először pollent fogyaszt, emiatt a korai kelésű hernyók átfúrják a kukorica címert rejtő levélsodratát. A gyapottok bagolylepke a petéit főként a bibére rakja, s a lárva a csővégen, először a bibék elrágásával, majd a tejes szemek fogyasztásával táplálkozik. Ez a tünet inkább a kukoricabogár imágójának bibekárosításához hasonlít.

Különbség mutatkozik abban is, hogy míg a kukoricamoly fejlődési és rajzásdinamikája jobban igazodik a kukoricához, a gyapottok bagolylepke, minthogy a távolabbi vidékek időjárása eltérhez a hazaitól, időnként "elvétheti" a számára optimális találkozást. Ilyenkor a nagyobb imágó egyed-megfigyelések nem járnak arányos kártétellel.

Kukoricamoly

A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis Hübner) a tűzmolyok (Crambidae) családjába tartozik. Magyarországon két nemzedékes. Az első nemzedék lárvája az előző év őszén, a kukoricaszárban, csutkában, tuskóban sorozatos vedlések után diapauzál (hibernálódik). Áttelel, tavasszal ugyanott bábozódik. A nőstény kelés után nem folytat érési táplálkozást, csupán vizet vesz fel, párosodik és hamarosan megkezdi a tojásrakást, amelyekből a második nemzedék lárvái kelnek június második felében, július elején. A kukorica levél-fonákjára többnyire még címerhányás előtt, vagy virágzás alatt rakott petecsomókból a lárvák szétszélednek a környező növényekre. A fiatal és fejlődő hernyók gyakorlatilag az egész növényen táplálkozhatnak, de tipikusan a szárat belülről rágják ki. Minthogy a nódusz anyaga kemény, inkább kirágnak a nódusz felett, s többnyire visszarágnak egy emelettel lejjebb, de így jutnak el a csőkocsányba is. A csőbe vagy a csőkocsányon keresztül, vagy kívülről, a csuhék átrágásával jut. Bábozódás előtt többnyire levonulnak a 6. nódusz alá a tuskóba, de maradhatnak is a szárban vagy csutkában. Mivel az áttelelő hernyók alakulnak át a következő év első nemzedékének lepkéivé, a meglehetősen nagy mortalitás miatt a koranyári első rajzás általában kisebb a nyár közepén fellépő másodiknál. A hímekhez viszonyítva halványabb, sárgás és kevésbé kontrasztos rajzolatú nőstények 300-500 tojást raknak, így, ha a téli mortalitás nagyobb is volt, kedvező tavaszi-, nyár-elejei időjárás estén igen gyors lehet a felszaporodás.

A fentiekből az következik, hogy a jelenlegi „nagy fogások” a kukoricamoly felszaporodására nézve kedvező száraz, meleg (alkalmasint forró) időjárásra vezethető vissza. Valószínűsíthető, hogy ez a nagy tömeg peterakás céljából a még zöld/zöldebb állományokat keresi fel, s az áttelelő nemzedék azokat koncentráltan, sokkal súlyosabban fertőzi, mint egy normális évben, amikor az érést nem a gyors leszáradás helyettesíti. Az is valószínű, hogy a peterakást követő időszakban a még zöld kukoricalevelek gyorsan elszáradnak, a szár külső rétege ellenállóvá válik és a kukoricaszemek állaga az érés előrehaladtával szintén megkeményedik - a kelő kis hernyók számára már nem kínálnak a túléléshez elegendő táplálékot. Valószínűsíthető, hogy a mégis előforduló sebzések megbetegedési hajlama már kisebb lesz, csökkentve a toxikus gombafertőzés veszélyét.

Gyapottok bagolylepke

A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) a bagolylepkék (Noctuidae) családjába tartozik. Tipikus vándorlepke, migrációja során akár Skandináviáig is eljut. A nálunk megjelenő állományok legfőbb kiindulási területe a legutóbbi időkig a mediterrán tenger környékén volt. Magyarországon - a közelmúltig visszatekintve - az enyhébb teleken áttelel. Lehetséges, hogy nem a hazai populáció adja a kártételek szempontjából is jelentős népesség zömét. Ennek legfőbb oka, hogy báb alakban a talaj felső 10 cm-ében telel, s ha ez a réteg erőteljesebben átfagy, a bábok elpusztulnak. Az is befolyásolja a hazai áttelelését és fennmaradását, hogy a szántásos műveléssel a bábok sérülhetnek, mélyebbre kerülhetnek, ahol szintén csökken a túlélés esélye. A csapadékos ősz és tél szintén kedvezőtlen számára. Populáció dinamikájára jellemző egy viszonylag szerényebb első és egy rendszerint erősebb második rajzáscsúcs. A korábban megjelenő példányok többnyire helyi áttelelők, melyek (évjáratonként eltérő mértékben) keverednek a délről bevándorlókkal.

A mintegy 180 leírt gazdanövénye közül mi a mezőgazdasági jelentőséggel bíró növények közül – értelemszerűen – a kukoricát említjük. A kukoricacsövön, a csuhé alatt, főként a még tejesérésben lévő csővégi szemeken táplálkozik. Kártétele könnyen felismerhető a körberágott csővégen hagyott bőséges ürülékről. Az érés előrehaladtával már kevésbé képes a szemeket megrágni, de kényszerhelyzetben erre is képes.

Elsődleges károkozása valóban az elfogyasztott szemekben mutatkozik meg, amely tömeges fellépése esetén önmagában is számottevő lehet. Sokkal nagyobb viszont az a kár, amelyet a fuzárium gombák és az Aspergillus flavus fellépésének elősegítésével okoz. Ezek a gombák közismerten súlyos takarmány- és élelmiszer biztonsági kockázatot jelentenek, termelés-kiesést, emberi és álltbetegségeket, és a már megtermelt termény eladhatatlanságát okozva.

Igen szapora rovar, a szürkés, haloványabb megjelenésű hímeknél kissé sötétebb, sárgás-narancsos árnyalatú nőivarú egyedek több száz, egyes források szerint akár 1500 tojást is rakhatnak. A fénycsapdás megfigyelések a fénycsapdával jellemzett környék fertőzőttségi előrejelzése szempontjából nem nyújtanak megbízható információt, mert az sem biztos, hogy a fogott egyedek helyi születésűek, s az sem, hogy tartósan maradnak. Minden esetre érdemes számításba venni, hogy a viszonylag kislétszámú korai (első, főként vándor) nemzedékéből származó hernyók a veszélyesebb kártevők, s ha jelentős a második (július végi – augusztusi) repülés, akkor valahol – néhány héttel korábban - nagy kár keletkezhetett. Ez a kár akár a szomszédos kukoricatáblákra is jellemző lehet – ha nem történt ott védekezés. A nyár-eleji tojásrakásból származó utódok fennmaradását a száraz, meleg időjárás elősegíti.
Figyelembe kell venni, hogy a lepkék virágzó növényeken táplálkoznak, s ebben szintén nem válogatósak. Így akárhol megjelenhetnek, ahol nagyobb tömegben találnak virágzó növényeket, legyen az virágoskert, tarló, gondozatlan útszél. A jelenlegi nagyon erős rajzásból származó hernyók zöme már nem valószínű, hogy a kukoricán táplálkozik. A szerencsés túlélők azok lesznek, amelyek paprikán, paradicsomon, s más, a nyár végén is lédús táplálékot kínáló növényfélére rakott tojásokból keltek.

 

Képek

These files can be downloaded

• Kukoricamoly és gyapottok bagolylepke

Back

Comments

Only registered users are allowed to comment