Kukoricamoly és gyapottok bagolylepke gradáció

Augusztus eleje óta megfigyelhető, hogy a kőszárhegyi fénycsapda tartalmában egyre több a kukorcamoly. Arról korábban hírt adtunk, hogy a korai megjelenés ellenére az első nemzedék

nem mutatott különösebben erős felszaporodást.  Várható lett volna az is, hogy a csapadékosra forduló júniusban a tojások és a kelő lárvák nagyrésze elpusztul. Egy szóval minden jel arra mutatott, hogy nem kell tartani erős másodrajzástól.

A fénycsapda anyag napi fejlődése azonban arra utal, hogy a tojásrakás és a kelés mégis sikeres volt.

A kukoricamoly elég furcsa életmódot folytat, mert a rovaroknál szokásos tojásrakás megkezdése előtti érési táplálkozást mellőzi. A nőstény, mielőtt párosodik, csupán vizet iszik, amelyet főleg a szegélyek, útszélek, kertek, stb. (akcióterületek) fűféle növényein gazdagon kicsapódó harmat biztosít számára. A hímeket odacsalogató feromon kibocsátása ezután a vízfelvétel után következik be. Némi pihenés és párosodás után az első nemzedék a még virágzás előtt, vagy az éppen a virágzás kezdetén lévő kukorica felső leveleinek fonákjára vagy a címertakaró levelekre rakja a petéit, s a petecsomókból kikelő fiatal lárvák a levelek hámozgatásával táplálkoznak, miközben szétterjednek. Miután elérik a 3. (2. rajzásnál a 4.) lárvastádiumot, befúrják magukat a címert borító, még kinyílatlan levélsodratba, levéltengelybe (midrib) és a szárba.
A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Ha nem is minden hibrid, de a fiatal kukorica általában rendelkezik egy molyriasztó (repellens) anyaggal (DIMBOA). Ez a vegyület megakadályozza a fiatal lárvákat a táplálkozásban, így azok éhenpusztulnak. A riasztó anyag a növényben a fejlődés során lecsökken, s a fővirágzás idejére a kukorica gyakorlatilag védtelen lesz. (A kukoricamoly sejthet ebből valamit, mert a korai időszakban a tojásrakásra az állományon belül mindig a legfejlettebb/legmagasabb növényeket keresi.)
A fiatal lárvák egyébként is érzékenyek az időjárási szélsőségekre, s talán ez a kettő együtt vezetett ebben az évben oda, hogy a korai megjelenés ellenére mégsem alakult ki jelentős méretű első rajzás.
A nőstények időnként tojásszünetet tartanak, ismételten kilátogatnak a vegyes növényzetű területekre vizet felvenni, táplálkozni és párosodni. A második (hűvösebb nyarakon, amikor nincs második, az első) nemzedék 5. lárvastádiumú hernyói a növényi részekben diapauzálnak és a következő tavaszon bábozódnak. A bábból a tavaszi hőmérséklettől függően többnyire május közepe után, de kivételesen április végén - május elején megjelennek az első rajzás lepkéi.
Érdemes még megjegyezni, hogy az öntözött kukoricából a nőstények nem mindig mennek ki vízfelvétel céljából, hanem a pihenésre és párzásra is a nedves, párás kukoricában töltik az időt. Száraz, forró időben az öntözés kisebb kárt okoz a populációban mint a tojások kiszáradása, emiatt az öntözött csemegekukorica nagyobb veszélyben van.
A gyapottok bagolylepke kétszikű növények virágain táplálkozik, majd petéit egyenkét, esetleg csomókban rakja a kukorica levelére. Általában előnyben részesíti a fejlődésben lévő reproduktív szerveket, így a csövet, csőképződményt. (Egyébként polifág rovar, s a neve is arra utal, hogy nem a kukorica a fő tápnövénye.) A kukoricára rakott petékből kelő hernyók a csővégben telepsznek meg, s a képződő, még tejes szemeket fogyasztják. Egyes vélemények és szakirodalmi adatok szerint a gyapottok bagolylepke hernyójának a szájszerve nem elég erős ahhoz, hogy az érőfélben lévő kukoricaszemeket képes legyen elfogyasztani, így a vegetációs periódus későbbi szakaszában rakott petékből fejlődő hernyókból már nem fejlődik ki a lepke.  A jelenlegi erős rajzás következménye, hogy a később (május első-második dekádjában) vetett kukoricák már fertőzöttek a fiatal lárvákal. A melegben nagyon gyorsan fejlődő hernyók a legnagyobb kárt okozó 3. lárvastádiumot hamar elérik, a még tejes, vagy viaszérésben lévő szemeken táplálkozva tetemes kárt okozhatnak.
Amiről szólni kell még, a járulékos gombafertőzés. Mindkét kártevő sérüléseket okoz a növényen, ezzel kaput nyit a különböző gombás megbetegedéseknek. A kukoricamoly lárvája a szárat és a szemeket is befertőzheti, míg a gyapottok bagolylepke elsősorban a szemek fertőzéséért tehető felelőssé.
A sikeres védekezéshez a gradációt figyelemmel kell kísérni és szakvéleményt is igénybe kell venni. Mindkét kártevő ellen a rovar és a kukorica korai fejlőési állapotában célszerű a védekezés, mert ez egyben a gombafertőzések szempontjából is legérzékenyebb időszak.
A méhkímélő technológia felkínálja magát, ugyanis mindkét lepkeféle a koraiesti időszakban kezdi meg látogatását a kukoricában. Ekkor már a méhek a kaptárakban vannak. Az egyre terjedő hidas permetezők használata előnyös abból a szempontból is, hogy a belógatott szórófejekkel végzett, egyébként is sokkal hatékonyabb permetezéssel egyáltalán ne kerüljön méhekre veszélyes kémiai szer a címerre.
A kukoricamoly esetében a biológiai védekezés parazitálással szintén egy lehetőség, azonban a két szervezet fejlődési és aktivitási periódusának összehangolása nagy szakértelmet igényel. A nőstény lepkék megjelenéséből aktív hőegység előrejelzésre alapozva a tojásrakás üteme kiszámítható.
Általában elmondható, hogy a két kártevő elleni hatékony védekezés nagyobb térségre kiterjedő beavatkozás nélkül csak korlátozott sikerrel kecsegtet. Tekintettel vándorló természetükre, egyáltalán nincs garancia, hogy a nappalt ruderáliákon vagy más kultúrán töltő lepkék ugyanarra a táblára mennek vissza tojást rakni.
A mellékelt fényképek eredeti felvételek, az élettelen példányok a kőszárhegyi fénycsapdából származnak.

A kukoricamoly és a gyapottok bagolylepke felismerésében Galériánk is hasznos segítséget nyújt!

A két kártevő és kártételük meghatározásához kattinson ide!

Képek

Vissza

Hozzászólások

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!