Kommentár egy 2007-ben elhangzott előadáshoz

Nem az én hibám, hogy nem tudunk elszakadni a szárazságtól és hőségtől, mint témától, hanem az időjárás működése tehet róla! Azonban azt, hogy ez hiba, vagy jelenség, nem érdemes vitatni, mert tény. A több oldali megközelítés viszont - s talán ez lehet a helyes hozzáállás - közelebb vihet bennünket a bajok által okozott károk csökkentéséhez.

Kommentár egy 2007-ben elhangzott előadáshoz

Akik még emlékeznek (emlékezhetnek), 2007. rendkívül aszályos év volt, nyugodtan kijelenthetjük, hogy sok tekintetben rosszabb, mint az idei. Amikor az előadásom elhangzott (Szekszárd, 2007, március 6.), még csak aggódtunk, mert a téli csapadék szinte teljesen elmaradt, s a talajok mélyebb rétegei is vízhiányosak voltak (3. dia). Akkor az igazi katasztrófát (talán) mégsem az aszály okozta, hanem két technológiai „tévedés” – de lehet őket rossz, hibás gyakorlatnak, vagy annak bizonyult gyakorlatnak is nevezni. (8. dia,  amelyet egy 2014-es „felidézés” alkalmával szúrtam be) Az egyik az indokolatlanul nagy tősűrűség alkalmazása volt, a másik a monokultúra még mindig kiterjedt jelenléte. Mindegyik hibáztatható a rossz termésért! A nagy tőszám az aszályhatás exponenciális kifejeződéséért, a monokultúra részben a talajok mélyebb kiszárításáért, s a (különösen az akkori gyakorlat szerint) kiterjedt rossz talajmunkáért, részben a kukoricabogár lárvakártétel robbanásszerű elterjedéséért. Egy 2006-ban „elkövetett” vetéshiba bizonyította, hogy ahol nem volt monokultúra, s normál (65000 tő/ha) sűrűségű volt a növényállomány, a súlyos aszály ellenére 6 t/ha termést is el lehetett érni.

• A 4. dia magyarázata: Az időszakok: I. 1952 – től a hibridkukoricák általános elterjedéséig – 1960-as évek közepe); II. az előző időszaktól a „technológiai forradalom”-ig – 1970-es évek közepe; III. az előző időszaktól a rendszerváltásig; IV. a rendszervéltást követő évek, 2007-ig.
• Az 5. dia arról szól, hogy a kukorica legfőbb igyekezete a rendelkezésre álló források mind teljeebb kihasználása. A fogyó vízkészlet egyre nagyobb hányadából állít elő terméket. A szélsőségekből következik, hogy a görbék legfontosabb mondanivalója mégis a lehulló csapadék eloszlásában keresendő.
• A 9. dia (a 6. dián lévő ábrán grafikonon is megjelenítve) az évjáratok „jóságát” mutatja be egy 0-5-ös skálán, a hazai főbb terményekre vetítve. Az összehasonlító összefüggésekből az derül ki, hogy kisebb-nagyobb mértékben mindegyik termény a csapadékosabb évekkel mutat pozitív összefüggést, míg a napraforgó eltér ettől a trendtől.
• A 12. diát mindenkinek magának kell értelmeznie (a „magának” kellő felkészültséget kíván meg), de annyit azért megjegyeznék, hogy a „széles genetikai bázis” a Top20 kisparcellás fajtakísérletek és a Kukorica Termésverseny eredményeire és tapasztalataira alapozva nem túl széles.

A befejező dia? Hát igen, a költők is néha fején találják a szöget, s az sem baj, ha a szakíró sem csak szakíró, hanem eg kicsit ember is!

Mindenesetre azt igazolva látjuk, hogy nem lehet sem agrotechnikáról sem a fajtaválasztásról általánosságokban beszélni, s mennél kritikusabbá válnak az időjárási feltételek, a termelési döntések minden részterületén annál nagyobb jelentősége lesz a precíziós ismereteknek és alkalmazásoknak.

Letölthető fájlok

• Szárazság_publ_2024-hez

Vissza

Hozzászólások

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!