Galéria

Ízeltlábúak - rovarok, pókok

A nagyszámú társaságból csak néhányat mutatunk be, jelentőségük nagysága és főként gyakoriságuk és megfigyelhetőséük alapján. 

Madarak

A madarakat mint hasznos szervezeteket a kukoricában azért kell megmlíteni, mert, ha nem is nagy fajgazdagságban, sokszor nem is jelentős egyedszámban, de azért jelen vannak. Különösen az olyan rovarokkal, vagy rovarokkal is táplálkozó fajokra gondolok, mint a seregélyek és billegetők. Személyesen nem folytattam erre vonatkozó megfigyeléseket és a madártani kutatási közléseknek sem néztem utána. A két említett faj tevékenységére azonban felfigyeltem. A seregélyek kukoricabogár vadászatát Nagykónyi és Iregszemcs között figyeltem meg. Miután láttam, hogy nagy csapatokban csapnak le a kukoricatáblákra, behúzódtam az egyik táblába és vártam a történéseket. A virágzási időn műr túl lévő kukoricatáblát elárasztotta a kukoricabogár, s a seregéyek bogarászás céljából özönlötték azt el. A sárga billegető hasonló célú, de magányos vadászatára Bóly határában figyeltem fel. Rövod énekelgetésekkel megszakítva libbent-rebbent a kiszemelt rovartáplálék után.

A "hasznos" és "káros" besorolás kizárólag az ember gazdasági és akár a gazdaságinál is szélesebbkörűen értelmezhető önző megítélését tükrözi. Az érintett szervezetek nem tudnak erről és nem is tehetnek róla. Mint az élet bármely területén, ha a kukoricatáblában "hasznos" szervezettel találkozunk, jogosan feltételezhetjük, hogy a "káros" szervezet is jelen van a közelben. Mondjunk rá példát: lépten-nyomon katicabogarakba, fátyolkákba ütközünk. Nem kell sokat kutatni, hogy megtaláljuk a káros" szervezetet", a levéltetűt. Ha nagy seregélyrajok le-lecsapva köröznek a kukoricatábla felett, szinte biztosak lehetünk benne, hogy bőséges a kukoricabogár "áldás" a táblában. Persze vannak bonyolultabb esetek is. Nézzük: A nyúl legel a kelő kukoricában. Meglátja a róka, mindjárt jön hasznot hajtani, azaz megsemmisíteni a kukoricát fenyegető ellenséget. Ezt teszi, annak ellenére, hogy nem gondolja át a kukorica és a gazda kapcsolatát, s nem mintha szeretné a gazdát. Amit tesz, csupán azért teszi, mert szereti a nyúlhúst. A diemma az, hogy ki kinek az ellensége akkor, ha megjelenik a hadszíntéren a gazda, kezében a puskával? Ha a gazda előbb ér oda, mint a róka,  akkor a nyulat lövi le, hiszen a nyúl kárt okozott a gadasági növényben.  Úgy jár el tehát, ahogy a róka járt volna el. (Mellesleg ő is szereti a nyúlhúst.) Ha a róka érkezik előbb, akkor a vadász a rókát lövi le, mert a róka az ő tulajdonát képező apróvad apasztásában akar versenyezni vele - ez pedig nem megengedett! (Ekkor a rókaprém értéke már nem játsztik szerepet, mert hullik a szőre.) Vagy itt van a ragadós muhar esete. Mindenáron ki akarjuk irtani, holott egy kiváló rovarcsapda, teljesen akaratán kívül! "Ragadóssága" a magok terjesztését szolgálja, de vigyázatlan rovarok - legyek, s a képek tanúsága szerint a kukoricabogár is - fennakadnak benne. Feltételezem, hogy a kukoricabogarak táplálkozási szándékkal keresik fel, s a muhar esetleg csalogató illatot is áraszt. Nem valószínű, hogy csak ezért ragadós muhart vetünk a kukorica közé, de nem elképzelhetetlen, hogy egy ötletes fejlesztés révén az illatanyagot és a ragadósságot más módon felhasználjuk a kukoricabogár népesség csökkentésére.