Galéria

Mindkét alakja károsít, de a gyökereken táplálkozó lárva a veszedelmesebb. A lárvák rágása következtébren a kukorica gyökérzete olyannyira elfogyhat, hogy a kukorica akár kis szélnyomás hatására is kidõl. Ha a kidõléskor a kukorica még növekedõben van, felemelkedik és a "gúnárnyak" tünet alakul ki. Az imágó fõként a friss bibéket rágja, ezért termékenyülési hiányt okoz. A lárva alak elleni védekezést a késõi (május második felétõl) és elhúzódó kelés, a kifejlett alak elleni védekezést a jó repülõképesség miatti folyamatos betelepülés teszi majdnem hatástalanná. A védekezés legfonosabb elemei a vetésváltás és a kukorica elõvetemények és tarlóik folyamatos gyommentessége. A kukoricabogár örökletes anyaga meglehetősen változékony, ezért alkalmazkodóképessége jó. Megfigyelték, hogy a populációban lehetnek egyedek, amelyek nem csak kukoricán nevelkednek fel, de előfordulnak olyanok is, amelyeknek a fejlődése nem egyéves. Ha bármely változat aránya megnövekszik, hatástalanná válhat a jelenelgi legeredményesebb védekezési mód, a vetésváltás.

A MTA Martovásári Mezõgazdasági Kutató Intézrtének kihelyezett tartamkísérletében figyeljük a kártevõk feljlõdését és tevékenységét. A mellékelt képek errõl a területrõl számolnak be.

A drótférgek a pattanóbogarak lárvái. A drótférget a csírázó növény által kibocsátott CO₂ csalogatja a talajban a kukoricaszemekhez, vagy kelõfélben lévõ kukoricanövényekhez. Befúrja magát a magba, vagy a fiatal növénybe. Rendszerint "átfúrja" a tenyészõ csúcsot, ezzel a novény halálát okozva. Egy drótféreg a talajfelszín alatt a CO₂ töménység változását követve halad a sorban és több kukoricanövényt is elpusztíthat. Ezért a négyzetméterenkénti töredékszámban kifejezett fertõzés is indokolhatja a kémiai védekezést. Rendszerint kisebb-nagyobb foltokban jelentketik a kár (lásd: címkép), de átlalános is lehet. Késõbbi fejlettségi állapotban okozott kártétele is lehet súlyos, mely fõként a fertõzöttség mértékétõl függ. Nagyobb fertőzöttség esetén több példány is táplálkozhat egy növénykén. A már kialakult kár elhárítására vagy mérséklésére nincs sok esély, de a sorok mellé behúzott gázosodó talajfertőtlenítő szer csökkentheti a továbbterjedést. (Ilyenkor a növények támasztását is szolgáló, az 5. nóduszból induló) vízszintesen fejlődő fejlődő koronagyökerek nincsenek veszélyben.)

A korai dróféreg kárkép hasonlíthat a mocskospajor vagy csimasz kártételéhez, ezért a kártevő azonosítása a növény körüli kapargatással, károsított növénykék  kiásásával lehetséges.

Minthogy a pattanóbogarak elsősorban virágzó fűféléken folytatnak érési táplálkozást, a tojást a talajra rakják, várható, hogy gabonaféle elővetemény után alakul ki erősebb fertőzés. Ez nem jelenti azt, hogy pl. egyszikű gyomokkal fertőzött elővetemény - csupán a kultúra megnevezése miatt - mentes lehet a kártevőtől. 

Előrejelzése történhet a vetés előtti talajmina vétellel, de eredményesebb a búzacsomós csalogató módszer, vagy az elővetemény aratása után, az árvakelés megjelenését követő tarlóvizsgálat.

Az integrált és egyben környezetbarát védekezés a megfelelő vetésváltással, a kémiai védekezés engedélyezett talajfertőtlenítő szerekkel oldható meg. Ez utóbbi esetben a sorba adagolás olcsóbb, s hatékonységét az biztosítja, hogy a kártevő úgyis odajön, ahol a mag/növény elhelyezkedik.

A kukoricában jellemzően a cserebogarak lárvái károsítanak, főként lucerna vagy gyeptörés után és erdökhöz közeli táblákban, táblarészeken. Többéves fejlődésük alatt kártételükkel folyamatosan kell számolni. A magcsávázás különösen az idősebb lárvák károsítása ellen kevésbé nyújt védelmet, mert a kellő mennyiségű méreg felvételéhez több növényt is elpusztíthatnak.

Előrejelzése talajvizsgálattal történhet. A vetőgéppel sorba adagolt talajfrtőtlenítőszer - minthogy a csimaszokat a gyökerek által kibocsátott CO₂ vonzza - kielégítő védelmet biztosít.

A vetési bagolylepke nem igazi talajlakó. Nappal maga is, és hernyója is meghúzódik a talajfelszín közelében, a rögök között. A lepke május-júniusban rajzik, a fiatal kukoricásban kelő széleslevelű gyomokra rakja petéit. A kis hernyók ott kezdik meg táplálkozsukat, mígnem a gazda posztemergens permetező szerekkel el nem pusztítja a gyomokat. A hernyók éhkoppon  maradnak. Azaz, hogy nem maradnak, mert ekkorra már ott van az újabb táplálék, a kukorica. Ilyenkor a hernyó nem is talál más táplálékot, mint a kulturnövényt.
A kifejlett hernyó telel át, bábozódik, majd május második felében kezd rajzani. A rajzás elhúzódik. A következõ (nyári) nemzedék rajzáscsúcsa augusztus közepére esik. A hernyó sötét barnásszürke, zsírosfényû, kezdetben kicsi, majd 2-3, késõbb 5 cm nagy is lehet, a lárvastádiumoknak megfelelõen. Nappal a talaj felszíne alatt 1-2 cm-re, összegömbölyödve pihen, éjjel táplálkozik. Ha már megvan a baj, nehéz ellene védekezni. Célszerû a gyomosodást mindenképpen megelõzni, vagy ha a rajzás időszakában és azt követően posztemergens gyomirtással védekezünk a gyomosság ellen, tegyünk rovarölõ szert is a herbicid mellé! Ha erõs fertõzéssel számolunk, használjunk talafertõtlenítõ szert vetés elõtt, ám a talajfertõtlenítõ szer hatása a lárvakelés idejére lecsökkenhet. Mivel a hernyó nem igazi talajlakó, csupán a legfelső 1-2 cm-es rétegben húzza meg magát, az addigra már lecsökkent szerhatás nem mindig elegendő a kár megelőzéséhez. A rovarölõ szeres csávázás szinte teljesen hatástalannak mondható. Erõs fertõzések voltak a '90-es és 2000-es évek elejének a 2007-eshez hasonló száraz, meleg tavaszú éveiben.
A korai hernyókárkép (különösen későn vetett kukoricában) hasonlíthat a drótféreg kártételéhez. A lárva kiüregesíti a növény taajfelszínhez közeli szárrészét az 5. és 6. nódusz között és ott "hűsöl". Korai időszakban a kártevőt a növény körüli kapargatással lehet azonosítani, később a szár tövét kell vizsgálni. Későbbi fertőzés esetén, amikor a kártétel már nem érinti a növekedési csúcsot, a növény életben maradhat, de sél hatására kidőlhet. A kártétel rend szerint foltokban jelentkezik, de kiterjedhet akár az egész táblára.

A lepke fényre és csalétekre (pl.: cukros, erjedő keverékre, sörre) jól repül, ezért csapdázással előre jelezhető. 

A védekezést fentebb már említettem, de legfontosabb és legeredmányesebb módszer a megelőzés a kukrica folyamatos gyommentesen tartásával.

Főképp a csíkos muharbolha károsít. Gyepes táblaszélekről telepednek be, a kukorica leveleit hámozgatják. Megjelenésükre a fiatal, 2-3 leveles kukoricában kell jobban figyelni, mert száraz időjárásban védekezési szintet is elérheti a kártétel. Az idősebb, 5-6 leveles kukoricában a hámozgatás szintén jelentős lehet, de az asszimilációs felület már elég nagy ahhoz, hogy ne vesse vissza a kukoricát fejlődésében. 

Hűvös, nyirkos tavaszi időjárású években szedi a vámot a kukoricában. A kárkép jellegzetes. A fiatal növény hajtása alul hagymaszerûen megvastagszik és fattyasodik. A kibomló új leveleken általában párhuzamos lyuggatottság észlelhetõ, a levelek egy része nem bomlik ki. Gyakran a tenyészõcsúcsot is károsítja. Ilyenkor a fõ hajtás elpusztul, s csak fattyú hajtások fejlõdnek. Hûvös idõjárásban, amikor a kukorica nem tud kellõ gyorsasággal fejlõdni, az okozott kár mértéke nagyobb. 

Egyes esztendõkben nagy tömegben jelennek meg. Tömeges jelenlét és sikeres vírusátvitel esetén a teméskiesés jelentõs lehet.

A vetésfehérítõ bogár (vörösnyakú árpabogár, Lema melanopus) kényteen átköltözni a kukoricára, ha telelõre vonulás elõtt nem akar éhezni. időnként és egyes táblákon erős lehet a kártétele. Ezen a csemegekukoricán olyan erõs hámozgatást végezett, hogy védkezni kellett ellene.

Polifág, egyáltalán nem biztos, hogy adott évben a kukoricában okozza a legnagyobb kárt. Általában a csõvéget rágja, s ott fejlõdik ki a hernyó, mígnem a talajba vonul bábozódni. 2007.-ben, legalábbis az ország nagyobb részén, késõbb következett be a fertõzés. A hernyók nem ragaszkodtak a csõvéghez, hanem behatolntak a csuhé alá, és a csõalapnál is meg lehetett találni õket. Jelentõs szerepe van a csõfuzárium betegség kialakulásában. Nem ragaszkodik ugyan ahhoz, hogy egy kukoricacsövön töltse teljes lárvafejlődési periódusát, de amíg jól érzi magát, nem mozdul. Ilyenkor a felhalmozódó ürülékbe legyek is belerakják petiket, levéltetvek húzódhatnak a csuhé alatti védett, kellemes térbe. Erre a kirágott bibekapu ad nekik jó lehetőséget. 2013-ben az Ormányságban sok kukoricásban a már érőfélben lévő kukoricásokban kukoricamoly hernyókkal közösen éltek, s étkeztek a senyvedő növényeken képződött többnyire korcs csövek szemtermésén. Csemegekukoricán különösen nagy kért okoznak, hiszen a rágott, ürülékkel szennyezett termény emberi fogysztás szempontjából aligha nevezhető csemegének - eladhatatlanná válik.

Három gazda kukoricatábláit jártuk át. A táblák szomszédosak voltak. A szemle során a gazdák elmondták, hogy rovarölõ szerrel csávázott vetõmagot vetettek. Két gazda nem használt talajfertõtlenítõ szert, míg a harmadik úgy döntött õ a sorokba talajfertõtlenítõ szert is juttat. Az elõvetemény minden esetben õszi búza volt. Annál a két gazdánál, akik nem használtak talajfertõtlenítõ szert, a kár nagy foltokban jelentkezett, míg a sorkezelt táblában sorról sorra változott a kár mértéke. A foltokban, illetve sorokban jelentkezõ tünetek mellett elszórva mocskospajor és fritlégykártétel is megfigyelhetõ volt. A fritlégyrõl meg kell jegyeznem, hogy legalább 10 -15 %-os tõkiesést okozott - a károsított tövek ugyan nem pusztulnak el, de senyvednek és termést nem hoznak. A rejtélyt, hogy mi okozta a nagy foltok kialakulását szintén nem volt nehéz megfejteni: a búza elõveteményt a pattanóbogarak megfelelõ tojáslerakó helynek vélték, s éltek is a lehetõséggel. Valószínûleg nagyszámú fiatal lárva volt a talaban. Ezek a fiatal lárvák nem elsõsorban nvényeken, hanem fõként korhadékokon élnek, s fontos szereplõi a növényi maradványok lebontásának. Akkor azonban, ha kiszárad a talaj, nedvességre van szükségü, s ezt ilyenkor csak a növényekbõl pótolhatják. Ezért fordulhatott elõ, hogy a vetést követõen még eléggé nedves talajban nem támadták me a magot vagy a csíranövényt. Késõbb, a felmelegedés és szárazság már a növényekre kényszerítette õket. A magon található csávázószer, jólleet felszívódik, és a növény felsõ részei felé terjed, nem volt elegendõ a védelemre. A károsított növények nagy része életben marad. A termésig figyelemmel fogjuk kísérni sorsukat.

Jellemzően a legáltalánosabban elterjedt kétfoltos takácsatka fellépésével kell számolni a kukoricatáblákban. A nyári forróságban felfelé halad a növényeken, majd visszavonul a talaj felé. Szívogatása nyomán a levelek először halványulnak, majd elszáradnak, a növény koraérésszerűen elpusztul. Erősebb fertőzés esetén a terméskiesés jelentős lehet, mert a tápanyag beépülés leáll, a szemek megszorulnak.