Galéria

A kár nem csak a csõben tett minõségi rongálásban nyilvánul meg. A rágás gátolja a tápanyagforgalmat, fokozza a stresszérzékenységet, s a feléépõ gombabetegségek (golyvásüszög, szár- és csõfuzárium) tovább csökkentik a termést. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a mûvelettakarékos és forgatás nélküli talajmûvelési eljárások várhatóan fokozzák a fertõzést, s ezáltal a kár gazdasági jelentõségét. Száraz, meleg tavasz és nyárelõ után rendszerint nagyobb fertõzés alakul ki.

A kukoricamoly ellen igazán hatékonyan térségi szinten lehetne. A folyamatos megfigyelés lehetőséget adna arra, hogy megállapítsák egy-egy földrajzi egység fertőzöttségét, s ahol ez indokolt, a telejes felületen szervezék meg a védekezést. A térségeken belüli kisebb fertőzési gócokat tála szintű védekezéssel a gazdasági veszélyeségi szintre lehet csökkenteni.

A biológiai és kémiai védekezés is csak akkor igazán hatékony, ha az alábbi feltételeket teljesülnek:

1. Rendszeres védekezéssel alacsony szinten marad az áttelelő népesség
2. Más irányú felhasználással, apróra szecskázással, kiegészítő N adagolással és lebntást gyorsító készítmények használatával biztosítani kell a kukorica szármaradványok és a csutka minél gyorsabb és minél teljesebb felhasználását, lebontását. Megjegyzés: Az apróra szecskázás rontja az áttelelési esélyeket, segíti a lebontást, de nem hatékony a tuskóban áttelelő hernyók ellen
3. A leforgatás - szántásra alapozott talajművelés esetén csak akkor hatékony, ha a megfelelően felszecsázott szárat előhántó segítségével a barázdafenékre fordítjuk. 

A szakszerűtlen, nagy szárdarabokat hagyó mulcsozás növeli a kukoricamoly fertőzés veszélyét!

A kukoricamoly és a gyapottok bagolylepke hernyója gyakran együtt fordul elő a kukoricában. Minthogy eltérések vannak a két faj életmódjában, a védekezési stratégia sem teljesen azonos, fontos a biztos megkülönböztetésük már egészen fiatal korban.  Ebben segít az ITT letölthető bemutató anyag.

A nemek megkülönböztetése:

A hím lepkék kisebbek mint a nőstények. Szárnyuk színe sárgás, okkeros alapon inkább barnának tűnik. A zegzugos szárnyrajzolat itt is megvan. Felső szárnyuk valamivel hegyesebb mint a nőstényeké. A potroh nyurga, fokozatosan elvékonyodó, jól kivehető hegyben végződik.
 A nőstény lepkék többnyire nagyobbak mint a hímek. Szárnyuk színe kissé fénylő sárgás. A szárnyrajzolat zegzugos és felismerhető. Felső szárnyuk teltebb formájú mint a hímé. A potroh vaskos, a hímeknél tompább hegyben végződik. A szárnyak kissé tompán csillogók - különösen a fonákjukon.

(A képeken bemutatott rovarpéldányok meghatározásában Dr. Szerőke Kálmán működött közre.)